Egyik kedves ügyfelem számtalan receptet töltött fel honlapjára – és igyekezett a másoktól származó receptekhez forrást megjelölni. Egy-két nap után kapott pár felháborodott üzenetet, önmagukat szerzőnek megnevező személyektől, hogy ez meg az a recept az övé, tessék eltávolítani. Elkeseredett, hozzám fordult, hogy mit tegyen, a választ itt olvashatod.
Azt tanácsoltam, mint amit bármelyik weboldal tulajdonosnak javasolnék.
- Kedvesen, udvariasan, de határozottan kérdezz rá, mivel tudja az illető igazolni „szerzői jogát”. Például, ha a jelentkező feltöltötte már korábban a tartalmat más weboldalra, jelölje meg, hogy hova.
- Hasonlítsd össze a két tartalmat, valóban egyeznek-e.
- Ha igen, tüntesd fel őt szerzőként.
- Ha nem, kedvesen, udvariasan, de határozottan tájékoztasd, hogy a két tartalom nem egyezik, és zárd le a vitát.
Megijedj-e, ha ügyvéddel „fenyegetnek”?
Én azt javaslom, ne ijedj meg. Ha korrekt, tisztességes a viselkedésed, nem lopkodod az anyagokat, együttműködő vagy – baj nem érhet. Az ügyvédek nem harapnak, és a bírók sem.
Mi számít védett tartalomnak egy weboldalon?
Az a helyzet, hogy az ételek elkészítéséhez szükséges receptek nem élveznek szerzői jogi védelmet. Mert nem. Tessék tudomásul venni, bármennyire is a szíve csücske a mustáros rántotta receptje valakinek, azt nem védi a jog. Nem erre találták ki, tehát tessék ennél komolyabb, mondjuk regény, vagy legalább egy novella, versecske formába önteni, ha azt szeretnénk, hogy a szerzői jog védje.
Mert a szerzői jog a művészeti alkotásokat védi. Azt nem, hogyan sütöd a csirkét, hogyan reszeled az almát. És azt sem, hogyan mosod az ablakot, hacsak a végeredménye nem valami műalkotás. Valami egyedi, megismételhetetlen.
Szerzői jog véd egy cikket, egy novellát, egy regényt, egy fényképet, egy videót, egy beszédet – de nem véd receptet, bevásárló-listát, szóval a hétköznapi élet dolgai kívül esnek a szerzői jog védelmén.
Igen, még egy honlap esetében is. Igen, még akkor is, ha beleírták az ÁSZF-be, hogy irgum-burgum.