Mint mindig, most is őszinte leszek: az időgazdálkodás soha nem tartozott az erősségeim közé. Ha belelendültem a tervezésbe, minden másodpercemet hetekre előre beosztottam. Aztán, mivel a kudarc elkerülhetetlen volt, hagytam az egészet a csudába, és éltem az életemet úgy, ahogyan sikerült. Viszont sem az egyik, sem a másik nem vezetett megnyugváshoz, így tavaly meghoztam a döntést: profihoz fordulok.

Nem mintha nem olvastam volna már el egy csomó könyvet a témában. Mert megtettem, de valahogy egyik könyv, egyik módszer esetében sem következett be a várva várt siker. Már-már feladtam, és közel álltam hozzá, hogy tudomásul vegyem: az életem java része rohanásból és kapkodásból fog állni.

De miért lenne fontos számomra jól gazdálkodni az idővel?

Nos, nézzük a számvetést: a nap 24 órából áll nekem is. Kertes házban élek, 4 éve pótanyaként nevelem párom kisfiát.  Az iskolai szüneteknek köszönhetően 12 hónap helyett csak 9 áll rendelkezésemre, és kéthetente teljesen más a hetirendünk, tekintettel a láthatásokra.

Van 2 kutyánk, home office-ban dolgozom. A napi munkának be kell férnie 8:30 és 15:30 közé a napközi miatt (tehát napi 8,5 óra helyett jó esetben 7), és az sem árt, ha napközben is sikerül főtt ételt varázsolni az asztalra. A két kutya pedig elképesztő mennyiségű koszt/szőrt/lábnyomot hagy, bármerre is járnak, tehát a napi kétszeri porszívózás-felmosás szinte elkerülhetetlen.

Ha ez még mind nem lenne elég, a bagoly típusba tartozom: késő este van a legaktívabb időszakom, és ösztönszerűen aludnék délelőtt 11-ig. De. Igen, itt jön a de: az iskolaidőszakban hajnalban kell kelnem, ehhez pedig korán kell(ene) feküdnöm…

No, nem ragozom tovább, a lényeg, hogy 2018-ra már odáig jutottam, hogy csak a tűzoltásra jutott időm. Alig-alig értem utol magam, tervekről és pihenésről már nem is igazán álmodtam. Még a jogosítványom megszerzése is átcsúszott 2019-re – pedig már 2018. januárban elkezdtem a tanfolyamot.

Hogyan került vissza a kezembe az életem?

2018 jót is hozott. Beléptem egy Facebook csoportba az egyik ismerősöm javaslatára, és itt rengeteg klassz együttműködés született. Itt ismerkedtem meg Borókával, vagyis Pareto Lányával, akinek a blogját már egy ideje böngészgettem. (Először az alvással kapcsolatban találtam rá a blogra, aztán vissza-visszatértem olvasgatni.) Ő az online marketingjéhez keresett segítséget, én pedig boldog voltam, hogy erre a feladatra engem választott.

Landing page-et ilyen könnyen még nem írtam: a probléma, amire Boróka tréningje megoldást kínált, a sajátom volt. A tréning neve: Kézben tartom az életem cél-, és időtervező online tanfolyam. Miközben együtt dolgoztunk, megismerhettem Borókát, az ő szemléletmódját, az egyéni módszertanát, így nem tudtam kihagyni, muszáj volt jelentkeznem a 2019. januárban induló tréningre (a márciusira még talán van hely, itt tudsz jelentkezni.)

Mit nyújtott a tréning, és miért ajánlom neked is?

Most járok az utolsó, a 6. héten. Még nem végeztünk, mégis azt látom, hogy rendszerezettebb az életem.

Az elmúlt 5 hétben sikerült elhagynom az időtervezéssel kapcsolatos hibás szokásaimat, berögződéseimet. Boróka módszereit alkalmazva sikerült visszaszereznem az uralmat az időm jelentős része felett. De ami a legfontosabb: sikerült egy saját, az én életembe tökéletesen illeszkedő időgazdálkodási rendszert kialakítani.

Az elmúlt 5 hétben Borókától visszakaptam a hitemet, és már látom, ahogy az életem újra sínre kerül. Már az elmúlt néhány hét alatt is rengeteget változott az idővel való, korábban nem túl barátságos viszonyom. Már nem rettegek beírni egy teendőt a naptárba, mert tudom, hogy el lesz végezve, és nem csak ide-oda tologatva, mint korábban.

Összefoglalva: imádtam a tréninget. Te is imádni fogod, ha hozzám hasonlóan állandóan versenyt futsz az idővel.