Mielőtt a honlapkészítő szakmába csöppentem volna, számos más területen dolgoztam – voltam ügyfélszolgálatos, követeléskezelő, jogi asszisztens, csoportvezető, adminisztrátor, biztosítási ügyintéző, stb. Bárhol dolgoztam, mindig a maximumot nyújtottam – valójában mindig is vállalkozói szemlélettel éltem, és nem alkalmazottival.
Több korábbi munkakörömben kellett honlapokat, webáruházakat készíttetnem, kezdve az ajánlatkéréstől a megvalósítás ellenőrzéséig. Ügyfélként csak nagyon ritkán voltam elégedett, mindig volt valami apróság, ami miatt szinte egyetlen elkészült honlapnak sem tudtam teljes mértékben örülni. Akkor még nem tudtam, de ma már tudom: számos olyan megoldást „sóztak rám” drágán, amelyekre semmi szükség nem lett volna, vagy ingyenesen/lényegesen alacsonyabb költséggel is meg lehetett volna oldani.
A legtöbb esetben ráadásul azt tapasztaltam, hogy a honlap kifizetése után már hiába kérdeztem volna – a honlapkészítő alig-alig volt elérhető, a kérdésekre nem, vagy nem teljes mértékben adott választ. És egyetlen honlapkészítő sem foglalkozott azzal, vajon teljesíti-e az elkészített honlap a célját.
Aztán a gazdasági válság hatására (sokakhoz hasonlóan) magam is munkanélküli lettem – alkalmi munkákból éltem, és kerestem a megfelelő lehetőséget. Egy ismerősöm pont akkor szeretett volna egy egyszerű honlapot készíttetni, és egy közeli barátomat kértem fel a feladatra – aki vállalta, hogy elkészíti a honlapot, majd hónapokon keresztül nem történt semmi.
Furcsa dolog barátokkal dolgozni/dolgoztatni, nagyon könnyen megronthatja a kapcsolatot az üzleti viszony, ahogy végül velünk is történt: a honlap csak nem készült el, végül magam láttam neki a megvalósításnak komoly felháborodásomban.
Szerencsére mindig gyorsan és könnyen tanultam, lényegében bármit, ami érdekelt, ez ezúttal is így történt – a honlap elkészült, és jómagam újabb ismerettel, tudással lettem gazdagabb.
A következő gondolat teljesen logikus volt – ezt a tudást miért ne hasznosíthatnám?
A gondolatot megvalósítás követte, sok-sok ügyfelem elégedettségére.
A tanulást persze azóta sem hagytam abba – ez a szakma ezt nem teszi lehetővé…
És amit annak idején ügyfélként hibának tapasztaltam, azt ma igyekszem elkerülni.